A pápa ördögűzője, annak a Gabriel Amorth atyának az életútjából merített inspirációt, aki a világ leghíresebb ördögűzője volt. Az atya a II. világháború idején – amelyben partizánként harcolt – állt papnak. Saját bevallása szerint haláláig minimum hatvanezer ördögűzést hajtott végre. Eközben pedig 1990-ben megalapította az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét, és természetesen rengeteg könyvet írt.
A médiában az olyan merész kijelentései tették hírhedtté, mint például, hogy Hitlert és Sztálint is démon szállta meg és nem saját akaratukból cselekedtek, úgy-ahogy, hanem a gonosz irányította őket. Emellett még olyanokat mondott, hogy a jóga egyenes utat jelent a Sátánhoz, valamint elítélte a Harry Potter könyveket is.
A történet szerint Julia (Alexandra Essoe – A Bly-udvarház szelleme), a férje tragikus halála után két gyermekével elköltözik Spanyolországba egy elhagyatott apátságba, de csak addig míg a hely renoválásra be nem fejeződik. Hiszen ez az egyetlen örökségük, így bevételi forrás hiányában kénytelenek felújítani. A spanyol mesterek nem erőltetik meg magukat, mivel az első váratlan baleset után gyorsan lelépnek, és magukra hagyják a családot. Mondván, hogy az apátság el van átkozva.
Míg a tipikus tinédzser lány azon duzzog a szobájában egész nap, hogy neki kell figyelnie az öccsére, addig a traumatizált kisfiú elindul felfedezni a helyet. Hamar be is üt a krach, mert a fiút megszállja az ördög. Szerencsére a Pápa (Franco Nero) kvázi telepatikus képességeinek hála – mivel semmi magyarázatot nem ad a film arra, hogy hogyan jutnak el Rómába a hírek – megérzi azt, hogy Spanyolországban hatalmas bajban van a család és odaküldi a Vatikán fő ördögűzőjét Amorth atyát (Russel Crowe), aki a helyi pappal együttműködve próbálja kiűzni a gonoszt miközben szépen lassan fényt derít az apátság múltjára.
Az alkotás első negyed órája alapján lehetett volna ebben a történetben kifejezetten nagy potenciál, akár William Friedkin legendás Ördögűző filmjéhez is felérhetett volna. Hiszen Amorth atya a film első ördögűzésében rávesz egy démont, hogy tűnjön el a megszállott férfi testéből és menjen át egy disznóba, ami meg is történik, majd azonnal a másvilágra küldik az állatot. Ezután a Vatikán számon kéri az atyát, hogy mégis milyen módszereket alkalmaz és egyáltalán van-e bármi létjogosultsága az ördögűzésnek, vagy ez csak valami középkorból rájuk maradt káros hóbort.
Amorth viszont progresszíven áll a munkájához, és kimondja, hogy az esetek nagy részében nincs szó tényleges megszállásról, és, amit ő művel az csak egy terápiás műsor, hogy kizökkentse az általában mentális problémákkal küzdő embereket. Ez több nagyszerű kérdést is felvet. Belemászhatott volna a forgatókönyvíró a vallás kontra orvostudomány kérdéskörbe. Például, hogy segíthet-e a hit mentális zavarok kezelésébe, vagy egyáltalán használható-e pszichológiai eszközként az ördögűzés? Ezek remek felvetések, amelyek köré egy formabontó filmet lehetett volna összehozni.
Ehelyett kapunk egy teljesen felejthető, középszerű akció-horrort, ami legalább szórakoztató tud lenni, ha nem vagyunk szőrös szívűek. Hiszen kapunk egy vásári ijesztgetéssel és ezerszer látott klisékkel tűzdelt alkotást, ami csak azért nem válik égethető szemétté, mert nem veszi komolyan magát. Na meg, mert Russel Crowe egy zseniális színész, aki szemmel láthatóan nagyon jól szórakozik.
Onnantól kezdve, hogy Amorth atya megérkezik a spanyol apátságba a néző rögtön az ördögűzős filmek sablonos terepén találja magát. Azonnal láthatjuk a természetfeletti működését, és emellett kapunk egy kellően fojtogató atmoszférát is. Ezt követően lassan csepegteti a háttérinfókat, és a film felére a főhős belső dilemmái is feltárulnak előttünk. Ezek sablonosak, de legalább sikerül úgy prezentálni, őket, hogy súlyuk legyen. Az apátság történelme, ami összekapcsolódik a Vatikán egy sötét korszakával remekül van megírva és prezentálva, így tehát nem csak a kevés, gusztustalan jumpscare szolgáltat egy csepp rettegést, hanem ez is. Úgymond van egy jól megírt fantáziadús múlt és mitológia az apátság mögött, amitől kifejezetten izgalmas lesz a film. A lezárás is ezt a felépített mitológiát lovagolja meg és vinné tovább a folytatásokba, amikre nincs szükségünk. Emellett a már korábban említett fantasztikus Russel Crowe viszi a hátán a filmet.
Vannak negatívumok is azonban bőven. A többi színész nincs a helyzet magaslatán. Az anyuka és a tinédzser lány szerepében lévő színészek játéka gyakran kritikán aluli. Hál istennek kevés szerepet kaptak. Továbbá a helyi papot játszó Daniel Zovatto, többször is kiesik a szerepéből, és emellett a fináléban használt speciális effektusok is elég félkészek. A dialógusokon bár lehetett volna még dolgozni, hiszen néhány helyen elég fantáziátlanok, de legalább nem kaparja tőlük a falat az ember.
