Hollywoodban megszámlálhatatlan sok híres színész, rendező, forgatókönyvíró van, akiket a mozirajongók milliói ismernek. De vajon ha mondani kéne egy kaszkadőrt, hány mozirajongó tudna akár csak egyet is megnevezni? Pedig a kaszkadőr munka egy rendkívül fontos feladat a filmgyártásban, amely a nagy mozisztárok testi épségét hivatott megvédeni, és ezzel a produkció zökkenőmentes elkészülését is.
David Leitch, aki maga is kaszkadőrként tevékenykedett anno, most korunk egyik legfelkapottabb színészével, Ryan Goslinggal készítette el A kaszkadőr című filmet, mely humorosan próbálja megmutatni a kaszkadőr lét nehézségeit.
Colt Seavers (Ryan Gosling) az egyik legjobban foglalkoztatott kaszkadőrje az iparnak, aki egy komolyabb sérülést szenved az egyik esése során. Kényszerszabadságra szorul, és úgy érzi, hogy már nem is fog soha visszatérni. Ám Jody (Emily Blunt) első nagy rendezése kapcsán mégiscsak visszatér, hogy imponáljon a nőnek, akivel a sérülése után meg is szakadt a kapcsolata. A mozi nagy sztárja, Tom Ryder (Aaron Taylor-Johnson) eltűnik, és Coltra hárul a feladat, hogy megtalálja őt, ezzel megmentve a produkciót.
Ryan Gosling alighanem a legjobb választás volt a szerepre. Ő az, aki amellett, hogy számos drámai szerepben megfordult már, hihetetlen jól tud humoros figurákat is eljátszani. Colt, a kissé bohókás, esetlen, mégis macsó kaszkadőr szerepét pedig egyértelműen ráírták. Tom Ryder eltűnésének hátterében lévő események szép lassan kristályozódnak ki a mozinéző előtt is, közben pedig hihetetlenül jól megkoreografált harcjeleneteket, üldözéseket láthatunk, valamilyen slágerrel a háttérben.
Kimondottan jó, hogy ezt nem streamingre gyártották, nagyon jól áll neki a mozivászon, és érződik rajta, hogy egy, a kaszkadőr szakma szerelmese van a háttérben. David Leitch elég időt töltött a szakmában ahhoz, hogy tudja, hogyan is lehet egy átlag mozinéző számára is megismertetni, és egyben elismertetni a kaszkadőrök munkáját.
A látvány mellett a film legnagyobb erőssége egyértelműen a humor. Manapság, az erőltetett poénú vígjátékok korában felüdülés volt látni egy valóban jó humorral rendelkező filmet. Ez tipikusan az az alkotás, ami arra szolgál, hogy a néző beüljön rá, és két órán keresztül kikapcsoljon, és jól érezze magát, több egyebet nem kell belelátni, legalábbis sztori szinten.
