Mindössze három éve, hogy a Netflixen berobbant A csókfülke – The Kissing Booth (2018) első része Joey King (Az elnök végveszélyben), Joel Courtney (Super 8) és az akkor még ismeretlennek számító Jacob Elordi (Eufória) főszereplésével. A tinivígjáték sikere hangos volt, sokáig vezette a nézettségi toplistát a színészeknek nem várt rajongótábort, a Netflixnek pedig hatalmas bevételt hozva, még ha a Wattpadon debütáló Beth Reekles-regény filmes változata kritikailag nem is örvendett túl nagy népszerűségnek.
A 2018-as első rész hiperűrsebességgel került a középpontba, köszönhetően több tényezőnek is: először is, a film szereplői az életben is nagyon közel kerültek egymáshoz, amit a közösségimédia-platformjaikon szinte napról napra követni lehetett a kínos szituációktól kezdve egymás megviccelésén át a romantikus pillanatokig. Másodszor, a forgatás során az Elle-t és Noah-t alakító Joey és Jacob a való életben is összejöttek, ami remek bulvártéma volt – még ha a körülbelül másfél éves kapcsolat sajnos véget is ért, és a második etapot már nem egy párként forgatták le. Harmadszor, a készítők nem akarták szűzies skatulyába bújtatni a filmet, hanem egészen nyíltan – sokak szerint túl nyíltan – és természetesen foglalkozott a tinédzserkori szexualitással, nem a középpontba állítva azt, legalábbis nem arra fektetve a hangsúlyt.
Míg az első rész keserédes véget ért egy jövőbeni távkapcsolat reményével, addig a másodiknak egyértelműen folytatásért kiáltó lezárása volt – amit szinte rögtön, a második rész premierje után be is jelentett a Netflix, mint ahogy azt is, hogy a harmadik rész forgatásnak már vége, mert egyszerre forgatták a második résszel. A 2020-as A csókfülke 2. ugyan pozitívabb kritikákat kapott az elsőnél, ám hogy az új szereplők, Marco (Taylor Zakhar Perez) és Chloe (Maisie Richardson-Sellers) érkezése, ami szerelmi három-, négy- és még ötszöget is generált, mennyivel talált kedvezőbb fogadtatásra, azt egyéne válogatta. Arra mindenesetre mostanáig kellett várni, hogy kiderüljön, vajon Elle Noah-val vagy Lee-vel megy egyetemre, vagyis mézes-mázas happy enddel zárul-e a trilógiává cseperedett The Kissing Booth.
A harmadik rész ott folytatja, ahol a második véget ért, vagyis Elle egy hetet ad magának, hogy eldöntse, melyik egyetemre megy: a Harvardot választja és vele együtt a szerelmét, Noaht? Vagy inkább követi gyermekkori álmát és Lee-vel közösen mennek a Berkeley-re? És bár viszonylag gyorsan meghozza a döntést a Harvard mellett, a nyarat annak szenteli, hogy Lee-vel a legjobb nyarukat töltsék együtt, és ehhez egy gyerekkori őrült bakancslista van a segítségére: megcsinálják mindazt, amit gyerekként nagyon menőnek és lehetetlennek gondoltak, úgy mint egy flash mobot, élő Mario Kartot vagy egy kissé gusztustalan piteevő versenyt. De ahogy az lenni szokott, az élet nem csupa móka és kacagás, akárhogy is szeretnék, ezért Elle-nek szembe kell néznie a múltbéli hibáival és ki kell találnia, valójában mit is szeretne.
Az utolsó részt is az eddigieket rendező Vince Marcello készítette, aki részt vett a forgatókönyv megírásában is. Míg mindenki a készülő filmmel volt elfoglalva, a könyveket jegyző Beth Reekles – aki még mindig csak 25 éves – csendben elkészült a folytatásokkal, mely világszerte a film premierjével egyidőben jelent meg, így mindenkinek meghagyva a titkot, hogy vajon mi is lesz a történet vége?
Sokan kétségbe vonták, hogy vajon Jacob Elordi vállalja-e a harmadik részt – pláne, hogy azóta az Euphoria sorozattal befutott és komolyabb szerepekre pályázik a tini szépfiúnál –, de szerencsére nem kellett Noah-t nélkülözni a záró részből sem. Bár a második részben néha olyannak tűnt, mintha már csak letudná az egészet, a harmadikban ezt ritkábban érezni rajta. És hát a cuki bociszemei mellett nem tudok elmenni szó nélkül – ahogy minden bizonnyal nőtársaim többsége sem…
A leglelkesebbek továbbra is a sorozat szívét és lelkét jelentő, a forgatáson is szinte ikrekként viselkedő Joey King és Joel Courtney voltak. A promóciós interjúkon is – a vírus miatt szinte minden csak online zajlott, csakúgy, mint a második résznél – mindkettőjükön látszott, hogy nagyon szeretik a karaktereiket és örömmel csinálták végig a filmeket. Szinte eggyé olvadtak velük, és mindent beleadtak, hogy méltó befejezést kapjon a történet. Bár Joel Courtney szeméből még mindig meggyőzően hullanak a könnyek, Lee néhol megmarad a korábbi énjénél, vagyis a karakterfejlődése kevésbé sikeres, lassabban nő fel, mint Elle. King továbbra is remek Elle szerepében, aki egyszerre tud kétségbeesetten nézni, vagányul viselni a béna maszkokat és végre kiállni önmagáért. Még az esetlen parókát is igyekszem figyelmen kívül hagyni, amit csak az utolsó jelentben vesznek le róla, lévén, hogy a lezárást hat évvel később kapjuk meg, amikor már mindannyian idősebbek és változtak valamennyire.
Sok kritikával lehet illetni a filmet, és minden bizonnyal ezt többen meg is fogják tenni ahelyett, hogy a pozitív oldalára fektetnék a hangsúlyt. Persze, hogy vannak benne hibák, többek között a sokszor gyenge CGI, a feleslegesen megtartott szerelmi három- vagy négyszög, a hirtelen felbukkanó mostohaanya-jelöltt, a biodíszletként szerepeltetett mellékszereplők, akik csak azért kerültek vissza, hogy legyen valami nosztalgia az előző részekből… Nemcsak az iskolatársak jártak így, hanem igazából Chloénak sincs lényegi szerepe és Marcónak is csak annyi, amivel felzavarja az állóvizet és ürügyül szolgál a konfliktusban. De lássuk be, hogy egyszerűen nem fért bele minden a kétórás játékidőbe úgy, hogy igyekeztek más problémákra fektetni a hangsúlyt a tinédzserkori civódások mellett, illetve helyett. Elle és Lee kapcsolata most is ugyanolyan fontos, mint Elle és Noah viszonya. Néha az az érzésem, hogy a recept ugyanaz, mint korábban: Elle nem akarja megbántani Lee-t, aki hihetetlenül kiakad dolgokon és csak a végén látja be, hogy nem neki volt igaza, míg Noah mindig azt hiszi, hogy tudja, mi a jó Elle-nek és aszerint cselekszik többnyire meggondolatlanul. Ez néhol már frusztráló, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy ez harmadik rész, de mindenkinek fel kell nőni, így a történetnek is fejlődnie kellett. Kiváltképp Elle-nek, akinek meg kell találnia önmagát a Flynn testvérek nélkül. Rájönni, hogy ki is akar ő lenni, mit szeretne kezdeni az életével, és mindezt úgy, hogy ne mások kedvéért tegye, hanem saját maga miatt.
Mindent összevetve jól sikerült film a The Kissing Booth 3., ami a bulikon, az elválástól való félelmen, a szerelmi és családi kapcsolatokon és a temérdek programon keresztül rávilágít nemcsak a fiatalkori problémákra, hanem olyanokra is, amelyek életünk végéig elkísérhetnek, legyen szó a pályaválasztásról vagy a megfelelési kényszerről, ami ha nem is pontosan így, de egészen hasonlóan jelen van a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. És vajon hányan jártunk már úgy, hogy csak azért teszünk meg valamit, hogy egy szerettünknek örömet okozzunk vele?
Ideje felnőni, el kell engednünk kedvenceinket, de csak azért, hogy a legjobbakat gondolhassuk nekik. És bár elég sok negatív kommentet kapott a film vége a rajongóktól, be kell vallanom, hogy azért lett igazán jó, mert tinifilm létére egészen realisztikus lett, és szembemegy azzal a cuki hollywoodi álommal, amit sokan szerettek volna, de mégsem lett teljesen az. Meglepetés? Talán egy kicsit az, egy reflektálás az első rész végére, ami az írónő szerint egyértelműen pozitív, boldog végkifejletet jelent… hát kell ennél több?
A csókfülke 3. jóleső szórakozás, aminek mondanivalója is van, ha hagyjuk, hogy megtaláljon. Vicces, kedves és megindító, méltó lezárása a trilógiának. És talán nem az a megszokott happy end, amit mindenki várt, talán nem olyan tökéletes, mint amit szerettünk volna, de egy jól kitalált záró etap, amit újra és újra szívesen nézünk majd, ha valami kellemes vígjátékot vagy közös programot keresünk.
A The Kissing Booth – A csókfülke mindhárom része elérhető szinkronosan és feliratosan is a Netflixen.
