Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető a Netflix kínálatában. Arra pedig, hogy érdemes-e megnézni, egy határozott igen a válasz.
1862-ben járunk, ahol a főhősnőnk ápolónőként dolgozik. Megkérik, hogy látogasson meg egy kislányt, és tartsa figyelemmel. Az ok egész abszurd: a lány nem eszik. Egyetlen dolog táplálja a család elmondása szerint, a mennyei manna. Elizabeth egy olyan helyzetben találja magát, aminek egyértelműen kell lennie valami megoldásának, vagy lehet, hogy tényleg egy csodával áll szemben?
A mozi az első pillanattól az utolsóig rabul ejtette a figyelmemet. A kosztümös filmek gyakran lassú történetvezetése erre a filmre is jellemző, viszont itt minden momentumot sikerült megtölteni feszültséggel. A gyönyörű fényképezés nagyban hozzájárul a megteremtett atmoszférához, csakúgy, mint a jól megkomponált zene.
Mi is, ahogyan Elizabeth, sejtjük, hogy valami magyarázatnak lennie kell a háttérben, nem lehetséges, hogy valaki hónapokon át nem eszik. A nővel együtt a néző is próbál rájönni a megoldásra, ám, hogy mi az igazság, azt természetesen itt nem fogom leírni, de végig gondolkodásra ösztönöz. A tudományban hiszünk inkább, vagy a vallásban? Ez a két oldal határozza meg a mozi egészét, és a karakterek egymáshoz való viszonyát. A történet nem is játszódhatna jobb korszakban, a vallási fanatizmus bizony nagy hatással volt az emberek mindennapjaira.
A karakterek jól működnek, az Elizabeth és Anna közti jelenetek mindvégig feszültek, sejtelmesek. Ám Florence Pugh önmagában ellopja a showt, de ez nem túl meglepő. Karaktere amellett, hogy a jelenbéli eseményeket próbálja megoldani, valamilyen múltbéli sebet is magán visel, és ez bizony ad egyfajta metaforikus megközelítést is a történetnek.
A mozi eleje és vége egyébként furcsa keretbe zárja a cselekményt, a negyedik fal áttörése a modern díszletben elég érdekes rendezői döntés.
A csoda egy igazán érdekfeszítő, elgondolkodtató, nagyrészt nyomasztó mozi, de éppen ettől lesz különleges. Minőségileg pontosan olyan, mintha mozifilmet néznénk, sajnálom is, hogy nem a nagyvásznon láthattam. A Netflix eléggé hektikus minőségű filmjei közt, ez egy valóban jó alkotás lett.
