Egy remake, ami alapvetően jól sikerült, ám szükség nem igazán volt rá.
2018-ban, A bűnös című dán krimi az év egyik legjobb alkotása lett. Mind kritikusok, mind a közönség oldaláról pozitív volt a fogadtatás, így sejteni lehetett, hogy hollywood előbb-utóbb meg fogja csinálni a saját verzióját, mint ahogy az lenni szokott az igazán sikeres külföldi filmek esetében. Nézzük, hogyan is sikerült a Jake Gyllenhaal (Pókember: Idegenben) főszereplésével készült, A bünös.
Joe Bayler éppen esti műszakját végzi telefonos, segélyhívó diszpécserként. Egymás után jönnek a hívások, néha komolyabb, néha teljesen nevetséges helyzetekről. Ám az este folyamán befut egy telefonhívás, melynek túloldalán egy elrabolt nő kér segítséget. Joe élete egyik legnehezebb feladata elé kerül, amiben gyakorlatilag egy szobából kell megmentenie a bajba jutott nőt.
Aki látta az eredeti filmet, annak óriási meglepetést nem fog okozni ez a változat. Lényegében a forgatókönyv döntő hányada fedi az eredeti cselekményt. A mozi apró változtatásokkal operál csak, nem kívánja átírni az eredeti filmet is jellemző atmoszférát és hangulatot.
Az egyhelyszínes filmeknél egyértelműen a legnagyobb nehézség az, hogy szinte csak a párbeszédekre korlátozódnak a lehetőségek, nagyon minimális eszköztárral tudnak csak játszani a készítők. A bűnösnek pár dolgot leszámítva szerintem sikerült átvenni az eredeti film legnagyobb erényét, azaz az izgalmas, fotelhez szögező cselekményt és az ezzel járó atmoszférát. A mozi során a néző egy az egyben a főszereplőnk helyzetébe tudja képzelni magát, hiszen neki sincsen több információja, mint nekünk. A telefonhívás során kell nyomoznia, és összerakni a kirakós apró darabjait.
Drámából ebben a verzióban sincs hiány. A mozi jól építkezik, hogy a kellő pontokon tudjon kicsúcsosodni a cselekmény. Jake Gyllenhaal mint mindig, itt is zseniális. Nagyon érzelmes, heves természetű figurát hoz, akiről szépen lassan kiderül, hogy a nehéz estéje mellett, egy múltban elkövetett bűne is kísérti.
A mozi legnagyobb hibája azonban pont a legnagyobb különbség is az eredetivel szemben. Néhol túldramatizált lett, túl gyors vágásokkal operál, így elveszik az, amitől az eredeti annyira működött, azaz a lassabb cselekményvezetés, és a sötét, klausztrofób érzés.
Alapvetően itt is megkapjuk az izgalmat, kiszámíthatatlanságot, de tudván, hogy ezt egyszer már láthattuk hatásosabban prezentálva, így sajnos végeredményében nem lehet elvonatkoztatni ettől, és érződik, hogy egy kicsit lightosabb élményt kapunk.
A bűnös összességében egyáltalán nem rossz mozi, mégis érezhetően hiányzik belőle az eredetit annyira egyedivé tévő, lassabb történetvezetés és a sötétebb tónus. Egy ilyen remake esetében lehetséges, hogy több változtatást kéne eszközölni, hogy ne az eredeti szinte pontos lenyomata legyen, hanem csak a kereteket meghagyva, egy újragondolt sztorit kaphassunk. Biztos vagyok benne, hogy teljesen más megítélést kapna ez a film, ha nem létezne az eredeti, és most látnánk ezt a storyt először. Azért a krimi szerelmeseinek egy megtekintést mindenképp megér, ha láttad az eredetit, ha nem.
