A boszorkányok elveszett könyve meglepő sikerrel robbant be a köztudatba 2018-ban. A Deborah Harkness Mindenszentek-trilógiájának (All souls) azonos című első könyvéből készült sorozat pillanatok alatt milliók szívét rabolta el – köztük nem titkoltan az enyémet is –, és tette ismét a sikerlisták élére a regényeket. A mitikus szerelmi történetnek sikerült az, ami sok társának nem: bájával, történelmi hitelességével, gyönyörű látványvilágával, rejtett társadalmi kritikáival és megkapó karaktereivel kiemelkedik a tinidrámák és a mitikushorror-sorozatok túláradó tengeréből. Mindezek miatt persze dicséret illeti az alkotókat, a csodás színészeket és magát az írónőt is, aki közreműködött a sorozat megvalósításban is. A Mindenszentek-trilógiából készült 2. évad január 8-án debütált az HBO Go-n.
Az 1. évad fináléjában Matthew Clairmont (Matthew Goode) és Diana Bishop (Teresa Palmer) úgy döntött, hogy a múltban keresnek menedéket boszorkány és vámpír üldözőik elől és megkeresik az Élet könyvét, az eltűnt Ashmole 782-es kéziratot. Remélik, hogy ott találnak Dianának egy nagy erejű boszorkány tanítót, aki segíti őt képességei megismerésében. Üldözőik nemcsak tiltott szerelmük miatt kívánják vesztüket, hanem meg akarják szerezni Diana hihetetlen erejét és Az élet könyvét is.
A 2. évad ott folytatódik, ahol az első abbamaradt: miután Matthew és Diana eltűnik a Bishop-házból, üldözőik hűlt helyüket találják. Dianának sikerült véghezvinnie a lehetetlent és visszautaztak térben és időben egyaránt Matthew-val 1590-be, Londonba. Egy olyan korba, amit Matthew egyszer már –mint kiderült, elég tevékenyen –- megélt, ám akkor még más ember, bocsánat, vámpír volt; ahol zajlottak a boszorkányüldözések és vallásháborúk, ahol Shakespeare alkotott, amikor épült a Szent Pál-székesegyház, ahol megpróbálták előállítani a bölcsek kövét, és ahol még nem tudták eldönteni, hogy a varázslat tudomány vagy boszorkányság.
A 2. évad a trilógia középső részét, Az éjszaka árnyait dolgozza fel, ami nem kis vállalkozás, tekintve, hogy 10 részbe kell 700 oldalnyi anyagot belesűríteni, így óhatatlanul is ki kellett húzni egyes részeket. Ráadásként az első évadhoz képest a készítőknek egy plusz nehézséggel is szembe kellett nézniük: a regény nagy része a XVI. század végén játszódik Angliában, Franciaországban és Csehországban, míg csak elenyésző részében találkozhatunk a jelenkorban a többi szereplővel. Ám a kreatív csapat fantasztikus munkát végzett. Olyan kidolgozott kosztümök, díszletek – még a kocsmák és a kis mellékutcák is – és statiszták vették körül a főszereplőket, hogy több pillanatra is megfordul az ember fejében, hogy a készítők is visszautaztak a forgatás kedvéért a XVI. századba. Mindez sokkal valóságosabbá, emberközpontúbbá és hitelesebbé tette a sorozatot, amit egyszerűen jó nézni. A korábbi epizódokban megszokott gyönyörű fényképezés és a hangulatos, magával ragadó zene most is sokat ad a képi világhoz, csakúgy, mint az új főcím – ahonnan kicsit hiányolom Matthew Goode monológját, de a zene és az új intro kárpótol. Ahogy az 1. évadban, úgy most sem estek túlzásba a CGI terén, és, bár vannak gyengébb pillanatok is – például az Erzsébet-kori London távoli nagytotálja –, de a varázslatok sokkal látványosabbak és kidolgozottabbak lettek, így ezt a kis spórolást megbocsáthatjuk a készítőknek.
Amíg az 1. évad főként Matthew és Diana kapcsolatára, Diana erejének kibontakozására, valamint a vámpírok, boszorkányok, démonok és emberek világának felfedezésére koncentrált, addig a 2. évad már teret ad annak is, hogy Matthew Clairmont-ról sokkal többet tudjunk meg. Ez kétségkívül jutalomjáték volt Matthew Goode-nak, és ezúton is köszönet a készítőknek, amiért őt választották Matthew szerepére! A közte és Teresa Palmer (Diana) közötti kémiának és szinkronnak hála epekedő tini pillantások, forró szexjelenetek és örökké mélabús monológok nélkül is – vagy maximum néha azokkal is, de semmiképp se túlzásokba esve – el tudjuk hinni, hogy mély szerelem van közöttük. A múltbeli időzésük során Matthew olyan titkaira is fény derül, mely egy bizonyos ponton már veszélyezteti a kapcsolatukat is, csakúgy, mint a viselkedése, ami ugyan 400 évvel ezelőtt megszokott volt tőle, de Dianának mindez új és nagyobb kihívás, mint azt gondolta volna. Goode-nak lehetősége nyílt akár egy részen belül is karakterének széles érzelmi skáláját megmutatni.
Míg Matthew elnyomott énje újra előtör, Dianának is meg kell küzdenie a változással, és Teresa Palmer ezúttal is megtesz mindent, hogy a boszorkányt a szívünkbe zárjuk. Kedves mosolya, szerelmes pillantásai és harcias természete mellett Diana harcosként viselkedik, amikor arra van szükség és szeretőként, mikor arra, ráadásként csodásan álltak Teresán az Erzsébet-korabeli kosztümök, még ha nem is voltak annyira kényelmesek, mint korábbi ruhái.
A mellékszereplők közül kétségtelen, hogy a Matthew apját, Philippe de Clairmont-ot alakító James Purefoy-nak volt a legnehezebb és egyben leginkább várt szerepe, akivel Matthew Goode az életben is nagyon jó barátságot ápol. Közös sorozatuk, a The Wine Show forgatása közben érkezett az üzenet a sorozat producereitől Goode-nak, hogy Philippe szerepére Purefoy az egyik lehetséges választás, amin persze a két barát minden bizonnyal igen jót derült. A köztük lévő barátság csak könnyebbé tette a közös munkát, remekül működtek együtt a képernyőn, sajnálom, hogy nem láthattunk belőlük többet.
Ne feledjük, hogy a sorozatot író és producerként is jegyző Deborah Harkness egyúttal történész is, és kínosan ügyelt írás közben arra, hogy a története beilleszthető legyen az 1590-91-es történelmi időszakba és ne hazudtolja meg azt. Ez a szereplőket tekintve elég hatásos, hiszen olyan fontos irodalmi alakokkal is találkozhatunk, mint William Shakespeare, Christopher Marlowe költő, vagy a csillagász Thomas Harriot, szereplőink pedig I. Erzsébet királynővel is kedélyesen társalognak.
És valahol ez is a hátránya a sorozatnak. Ugyanis a múltban tett hosszú órák mellett gondolnunk kell(ene) a többi szereplőre is, akik a XXI. századi zűrzavarban maradtak. De valahogy nem igazán akarunk. Mert amikor kellően lenyűgöz Sept-Tours XVI. századi pompája és együtt aggódsz a következő cselekményen, akkor elég zavaró, hogy egyszer csak újra a modern Oxfordban találod magadat, mert Matthew vámpír fiával, Marcus-szal is fontos dolgok történnek, amiket meg kell mutatni. Ez lehet, hogy a könyvben kevésbé zavaró, de a sorozatban mindenképp az „idegesítő” kategóriába sorolnám.
Ha hagyod, ez is olyan sorozat lesz, ami elvarázsol és arra késztet, hogy egyben végignézd az összes részt, majd áhítva várd a folytatást. Ám jobban teszed, ha lassan haladsz és inkább befogadsz mindent, amit látsz, mert a 3. évadig minden bizonnyal még elég sok idő van hátra és egy porcikád sem fogja kívánni, hogy olyan hamar végezz a 2. évaddal. Viszont ha te is inkább azok közé tartozol, akiket magával ragad a cselekmény és a romantika, csak később jössz rá, hogy jobban oda kellett volna figyelned – egyes esetekben én is ide tartozom –, akkor ne aggódj, mert szerencsére korlátlanul újra tudod nézni és minden kis apró részletet megfigyelni. Mert a részleteknek, az elmesélés módjának, a remek szereplőknek és a történelmi eseményekbe könnyen beépíthetőségének köszönheti A boszorkányok elveszett könyve, hogy kiemelkedik a sablonos és megszokott fantasysorozatok sokaságából. Kimért eleganciájával, gyönyörű képsoraival és szenvedélyes szerelmi történetével A boszorkányok elveszett könyvének 2. évada képes elvarázsolni és egy új világba repíteni, mely méltó a könyvhöz és néhány helyen még túl is szárnyalja azt.
