péntek, március 29, 2024

Trending

Hasonlóak

Paddington 2. (Paddington 2 – 2017) [Kritika]

Paddington a piros kalapos, viharkabátos szerethető medvebocs újabb kalandokba keveredik az angol fővárosban s, mindezt teszi olyan elánnal, hogy másfél órán keresztül tartó szórakoztatás nyújt az egész család számára. A brit regényíró Michael Bond által megalkotott medvebocs karakter itthon talán kevéssé ismert, nem úgy, mint a brit szigetországban, ahol kiemelkedő népszerűségnek örvend manapság is. Ezt jól illusztrálja az a tény, hogy a Micimackó után a második legnépszerűbb medvéről szóló meseregény sorozatból világszerte több mint 35 millió példányszámot adtak el mindeddig.

A marmeládimádó medve töretlen sikerének köszönhetően 2014-ben elkészülhetett az első élőszereplős egész estés filmadaptáció is, amelyet Paul King brit rendező és forgatókönyv író jegyez, akinek ez volt az első igazán nagyköltségvetésű munkája. A francia-angol koprodukcióban elkészült családi film némi meglepetésre főként Angliában hatalmas sikert aratott, ennek fényében a stúdiók rögtön berendeltek nem egy, hanem két folytatást az animált medve csetlés-botlásairól, amelynek második része most 2017 novemberében került bemutatásra többek között hazánkban is.

Az első rész a fő konfliktusát és narratíváját legfőképpen az adta, hogy Paddington a perui dzsungel környezetéből kiszakadva megpróbál beilleszkedni konzervatív és hűvös londoni középréteg világába. A mozifilm végére nehézségek árán ugyan de, sikerül egy megértő és befogadó család tagjává válnia a Brown-ház részeseként. A csupa szív mackót a második részben már otthonosan látjuk mozogni a Windsor Gardens lakóközösségében. A korábbi film tekintetében egy fanatikus állatkitömő (Nicole Kidman) akarta mindenáron a gyűjteményében tudni Paddington. Itt most egy bukott színész (Hugh Grant) sodorja bajba a kedves mackót, olyannyira, hogy még börtönbe is kerül, ahol végül a szőrös szívű elítéltek között barátokat talál, legfőképpen Boxert (Brandon Gleeson) a mogorva, de a szíve mélyén szeretetre vágyó börtönszakácsot.

Ha már Hugh Grant, aki a film negatív hősét játssza, a brit színművész egy a saját személyéről kialakult ripacs színész karakterét jeleníti meg nem kevés öniróniával, és kikacsintással a színész munkásságát és személyét nem igazán kedvelők számára. Grant néha már túlzottan is nagy átéléssel jeleníti meg a róla kialakult negatív sztereotípiákat az öntelt, csak magával foglalkozó, túlgesztikulált és túlértékelt, de mára már csak kutyaeledelt reklámozó Phoenix Buchanan szerepében. Grant pozitív párja Brendan Gleeson, aki Boxer a barátságtalan, durva, de belül elismerésre vágyó elítélt szerepében brillírozik.

Rajtuk kívül a már első részből is ismert szereplő gárda van velünk; Sally Hawkins az aranyos és szeretnivaló a művészhajlamait kiélni szerető anya Mary Brown szerepében, akinek méltó párja férjét alakító Hugh Bonneville, mint Henry Brown a kapuzárási pánikkal küzdő Brown család feje.
A Paddington 2. nagyjából mindenben tétet emel az előző részhez képest, még több izgalom, még több karakter és helyszín és a végén még egy vonatos üldözéses jelenetet is kapunk a pénzünkért. A maga kategóriáján belül, mint családi film szinte tökéletes mozi lett a maga nevében, a gyerekek kitűnően szórakoznak a bűbájos medve kalandjain, de a felnőtteknek sem kell izgulniuk sok geg és kikacsintás van az ő részükre is, sőt még a filmkedvelők számára is tartogat több humoros utalást, erre a legjobb példa a Modern Időket megidéző fogaskerekek között őrlődő jelenet.



Paddington 2.
Összességében
A Paddington 2. másfél órás játékideje pont elég arra, hogy a gyerekek és a szüleik is kellemes időtöltést élhessenek át a mozi teremben, a film feszessége, tempója és szép felépítettsége rengeteg humorral átszőve sokoldalú szórakoztatást nyújt az egész család számára.
Pozitívumok
Jó humor
Szép helyszínek
Minden korosztály számára szórakoztató
Negatívumok
Saját kategóriáján belül nincsen!
90
Értékelés