A legnagyobb rajongók már kereken egy hét múlva, azaz két nappal a hivatalos bemutató előtt (május 17.) megtekinthetik Deadpool második kalandját, amiben a nagy szájú (anti)hős egy ütős csapatot toboroz majd Kábel (Josh Brolin) ellen. Ennek apropóján pedig úgy gondoltuk írunk pár sort az első filmről.
Deadpool egy relatíve fiatal képregény(anti)hős, 1991-ben a The New Mutants 98. számában debütált, majd két évre rá saját sorozatot kapott és népszerűsége azóta is töretlen. Ezért a film- és képregényrajongók egy emberként ujjongtak amikor megtudták, hogy az első különálló Farkas filmben is felbukkan majd a karakter, persze ekkor még nem tudták, hogy kedvenc nagyszájú hősüket teljesen kiherélik, megfosztják legfőbb fegyverétől és bevarrják a száját. A Deadpoolt alakító Ryan Reynods teljes kudarcként élte meg a filmet, de legnagyobb szerencsénkre nem engedte el kedvenc képregényhősének kezét és hosszú évekig lobbizott a stúdiónál, hogy Deadpool olyan filmet kapjon, amit megérdemel. Erre közel hét évet kellett várnunk, de már a nyitójelenet (minden idők egyik legötletesebbje és legjobbja!) közben kristálytisztává vált, hogy bizony megért minden perc várakozást.
A sztorira felesleges is időt pazarolni. Jól ismert, sokszor látott, régi vágású bosszú történettel van ugyanis dolgunk. Wade Wilson egykori zsoldosnál áttétes rákot diagnosztizálnak, túlélési esélye egyenlő a nullával. Ezért Wade végső elkeseredésében elfogadja egy rejtélyes idegen ajánlatát, aki gyógymóddal kecsegteti a reményvesztett férfit. Csak nem sokkal később, a “kezelések” megkezdése után tudatosul benne, hogy a gyógymódért cserébe eladta a lelkét egy szervezetnek, akik saját érdekük szerint irányítják az addigra már szuperképességekkel felturbózott alanyokat. A kezelés következtében Wade teste teljes mértékben elcsúful, de ezzel egyidőben különös adottságra (halhatatlanság) is szert tesz. Újonnan szerzett képessége segítségével megszökik és mindent megtesz annak érdekében, hogy a nyomára bukkanjon azoknak, akik ezt tették vele.
Legyünk őszinték: a sztori nem túl eredeti és összetett. Akkor mégis mitől működik és miért rajong túlzás nélkül a fél világ (többek között én is) Deadpoolért? A válasz magában a karakterben, illetve a köré írt sziporkázó dialógusokban keresendő. Nem túlzás, amikor azt mondom, hogy még talán sohasem láttunk a filmvásznon hozzá hasonló szereplőt. Vicces, brutális, szabadszájú és kompromisszumok nélkül csinál mindenkiből és mindenből viccet, ennek tetejébe vagy ennek érdekében pedig még a szereplők és a nézők között húzódó negyedik falat is képes lerombolni… nem is egyszer. Személyes félelmeim egyike volt a filmmel kapcsolatban, hogy a nézőknek való kiszólogatást hogyan fogják megvalósítani a vásznon és mennyire lesz ez működőképes. Szerencsére az író páros talpraesettségének köszönhetően a Deadpool ezen a téren is kimagaslóan teljesít, sőt tovább megyek: a Harcosok klubja óta egy film sem használta ki ilyen jól a negyedik fal áttörésében rejlő potenciált, ami valljuk be már önmagában is dicséretes.
A szereplőválogatás szintúgy elismerő szavakat érdemel. Nem titok, Ryan Reynolds erre a szerepre született és ennek megfelelően karrierje legjobbját nyújtja. Energikus, vicces és mindent belead, hogy igazán emlékezetes legyen. Ebből adódóan a többi szereplőnek (sajnos) nem igazán van esélye kiteljesedni, de Deadpool vak szobatársa Vak Al (Leslie Uggamas), Kolosszus (Stefan Kapicic) és legfőképpen Negaszonikus Tini Topedó (Brianna Hildebrad) még így is emlékezetesek, habár több játékidőt és teret is megérdemeltek volna. Az Ajax-ot alakító Ed Skerin korrekt főgonosz, Gina Carano a szó legjobb értelmében tipikus “fogdmeg”, Morena Baccarin ellenben, habár fontos szerepet kapott, kissé mégis elveszett a többi karakter között. Az 58 millió dolláros, blockbusterekhez mérve alacsonynak számító költségvetés ellenére az akciók látványosak és pörgősek, a vizuális effektusok pedig belesimulnak a filmbe és egy pillanatra sem hatnak túlzónak vagy megalománnak.
